A nyilvános érintőképernyős felületeket gyakran használjuk, hogy készpénzt vegyünk fel fel az ATM-ekből, becsekkoljunk a repülőtereken és számos más helyen. Az elmúlt másfél év során mindannyian megtanultuk, hogy a touchscreen-használat kiváló alkalmat teremthet a betegségek átvitelére. Egy új kutatás azonban meglepő eredményre jutott: bizonyos esetekben kevesebb lesz a kórokozó a több érintéstől.
"Ez egy érdekes, elsőre meglepőnek tűnő eredmény volt" - jegyezte meg Andrew Di Battista, az Ultraleap érintésmentes kijelzőket és interfészeket gyártó brit cég vezető ultrahangkutatója, a Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent, a kutatást ismertető tanulmány első szerzője. "Azonban, ha a teljes forgatókönyvet figyelembe vesszük, intuitív értelme van. Lényegében, ha egy TUI (érintőképernyős felhasználói felület) egyszer már megfertőződött, meghatározott számú kórokozó áll készen, hogy más felhasználókat megfertőzzön" - tette hozzá.
A kutató szerint a következő pár ember, aki a képernyőt használja, a legtöbb rendelkezésre álló kórokozót felveszi (különösen, ha többször kell megérinteniük a képernyőt). Ennek eredményeképpen az ezeket az egyéneket érintő kockázat a nagyobb érintési gyakorisággal növekszik, miközben egyidejűleg a következő felhasználók 'árnyékolását' is eredményezi.
Az Ultraleap és a Ciprusi Egyetem kutatói számítógépes szimulációk segítségével vizsgálták az érintőképernyős kezelőfelületekből eredő betegségátvitel kockázatát. Kiderült, hogy a TUI-knak van néhány szép egyszerűsítő tulajdonságuk. Az üveg/nem porózus felület jól korrelál a szakirodalomból származó laboratóriumi eredményekkel, amelyek az érintéses lerakódási arányokat, a kórokozók túlélési idejét stb. érintik.
A modell érzékenységét gondosan kiválasztott helyszínen lévő érintőképernyők szimulációjával vizsgálták, olyan tényezők megváltoztatásával, mint a betegség fertőzőképessége, a tisztítási arány és a képernyőhöz érő emberek aránya. Ezután lefuttattak egy szimulációt a londoni Heathrow repülőtéren lévő check-in és csomagkiadó képernyők adatai alapján, a tisztítási arányra összpontosítva, és összehasonlítva a képernyők használatát egy érintés nélküli alternatívával.
A szimulációk segítségével megjósolták a szaporodási számban bekövetkező változásokat. A szaporodási szám, vagy R, azoknak az embereknek a száma, akik várhatóan megfertőződnek egy betegséget hordozó személy által. Egy 2,0 R értékű betegség azt jelenti, hogy egy betegséget hordozó személy átlagosan két másik embert fertőz meg. Ez a szám a betegségek esetében attól függően változik, hogy mennyire fertőzőek, és mennyi lehetőség van a terjedésre. Egy olyan terület, ahol sok ember van szoros kapcsolatban, magasabb R-értéket eredményez, mint egy olyan, ahol több hely van.
A kutatók több előre jelezhető eredményt is találtak. A TUI-használat időzítése nagyban befolyásolja az R-értéket, mivel a kórokozók például ritkán élnek túl hosszú ideig gazdatest nélkül. A képernyők magas tisztítási aránya szintén alacsony átvitellel jár.
Meglepő módon azonban a modell azt sugallta, hogy a képernyő többszöri érintése ugyanazt eredményezi, mint a képernyő tisztítása. Egy magas érintésszámú forgatókönyv esetén, ha egy fertőzött személy használta a képernyőt, és lerakta a kórokozókat, a következő egy vagy két felhasználó felszedte az összes ilyen kórokozót, eltávolítva azokat a képernyőről, és megakadályozva a további átvitelt.
"Összességében az R-érték csökken, mert ez arányos a szimulációban fertőzött emberek teljes számával. De ez csak azért van, mert a fertőzés után a szerencsétlen első egy-két felhasználó kockázata nő. Tehát az R-érték talán nem fejezi ki teljesen az összes kockázatot" - mondta Di Battista. Szerinte a szimulációt más, nagy érintésigényű nyilvános eszközök, például billentyűzetek vizsgálatára is fel lehetne használni, de ezeket nehezebb lehet előre jelezni, mivel az érintőképernyőknél változatosabb anyagcsoportból készülnek, és másképpen kezelik őket.
A kutatók ezután azt tervezik, hogy finomítják az érintőképernyős modelljüket, és megnézik, hogy képesek-e bonyolultabb érintőképernyős interakciók előrejelzésére használni. "Az egyik dolog, amit szeretnénk megvalósítani, hogy a modell képes legyen megbecsülni a keresztszennyeződést, azaz az egyik felületről az ujjakra/kézre felvett kórokozókat, amelyek újra lerakódnak a következő megérintett felületre" - közölte Di Battista.
