A Nature Communications című folyóiratban közzétett eredmények az Egyesült Királyság meglévő rézhálózati kábeleit vizsgálják. A jelenleg használt vezetékek "sodrott érpáros" rézkábelek. A tanulmány megállapította, hogy ezek fizikai felépítése és geometriája korlátozza őket a nagyobb adatátviteli sebességhez szükséges magasabb frekvenciák támogatásában.
A Cambridge-i kutatócsoport számítógépes modellezés és kísérletek kombinációjával megállapította, hogy a rézhuzalok legfeljebb körülbelül 5 GHz-es frekvenciát képesek továbbítani. A jelenleg használt spektrum 1 GHz-nél alacsonyabb. A kutatók megállapították, hogy 5 GHz felett a sodrott páros kábelek elkezdenek sugározni, és antennaként viselkednek.
A rézhuzalok által kínált fennmaradó mozgástér azonban azt jelenti, hogy az adatátviteli sebesség rövid hatótávolságokon több gigabit/másodperc fölé emelkedhet. Az optikai szálas kábelek azonban több százezerszer nagyobb sávszélességet kínálnak, és másodpercenként legalább több száz Terabit átvitelére képesek.
A tanulmány társszerzője, Dr. Anas Al Rawi, a cambridge-i Cavendish Laboratory munkatársa szerint: "A meglévő rézinfrastruktúrába történő bármilyen beruházás csak átmeneti megoldás lenne". Rawi szerint az eredmények "azt mutatják, hogy az optikai szálakra való áttérés elkerülhetetlen".
"A nagysebességű internet a 21. századi élet szükségszerűsége. Az internetszolgáltatók a meglévő rézvezetékeket nagy sebességű optikai kábelekre cserélték, de 15-20 évbe telik, amíg ezek minden egyes házba eljutnak az Egyesült Királyságban, és több milliárd fontba kerül. Amíg ez az átállás zajlik, mi megmutattuk, hogy a meglévő rézinfrastruktúra köztes megoldásként képes támogatni a nagyobb sebességet. Korábban senki sem vizsgálta meg igazán a csavart érpáras kábelek maximális internetsebességét meghatározó fizikai korlátokat. Ha másképp használnánk ezeket a kábeleket, vajon lehetséges lenne-e, hogy nagyobb sebességű adatátvitelre bírjuk őket?" - jegyezte meg Dr. Ergin Dinc a tanulmány vezető szerzője.
