A korábbi, optimista előrejelzések dacára a mögöttünk hagyott évet is a világjárvány határozta meg, és a vállalatok energiájának nagy részét lekötötte az alkalmazkodás a COVID-19-hez. A cégek irányítói olyan sorsfordító döntésekre kényszerültek, amelyek alapjaiban érintették a munkahelyeket, a vállalati kultúrát és a dolgozók életét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a válságból csak előre érdemes menekülni: a felmerülő problémákra az innováció és a szakértelem bővítése kínálja a leghatékonyabb választ.
Az alkalmazkodási folyamat 2022-ben sem zárul le, és a szervezeteknek sokféle új kihívással kell számolniuk az előttünk álló esztendőben. A következőkben a szakértői vélemények alapján olyan "trendtérképet" igyekszünk megrajzolni, amely minden vezető számára iránymutatóul szolgálhat ebben a munkában. Cikkünk a nyomtatott Computerworld magazin 2022. január 12-ei lapszámában jelent meg.
1. Hiánycikk a jó munkaerő
2022-ben a tehetség hiánya lesz az egyik legfontosabb probléma, amivel a vállalati vezetőknek meg kell küzdeniük. Az okok sokrétűek, és egy részük nem új keletű, hiszen a digitális átalakulás nem most kezdődött. Visszatérő probléma az is, hogy az oktatás csak fáziskéséssel képes reagálni a felmerülő munkaerőigényekre.
Az elmúlt 24 hónapban azonban romlott a helyzet, mert a világjárvány megakadályozta a tehetségek szabad áramlását, rengeteg dolgozó betegedett meg, és sokan máig a COVID testi-lelki utóhatásaitól szenvednek, vagy egyszerűen csak begubóztak, és nem szívesen térnek vissza régi munkahelyükre. Többek között ezért is kell hosszabb távon számolnunk a távmunkával és a hibrid munkavégzési formákkal, bár a cégek egy része - köztük olyan óriások, mint a Google - komoly erőfeszítéseket tesz, hogy visszaterelje dolgozóit az irodákba.
Az ellátási lánccal és a tehetség hiányával kapcsolatos krízis a világgazdaság meghatározó tényezője lesz 2022-ben is, és noha az OECD előrejelzése szerint a fellendülés folytatódik, lendülete megtörik: a legfrissebb jelentés a 2021-es 5,6 százalék helyett 2022-ben már csak 4,5 százalékkal számol, 2023-ra pedig csupán 3,2 százalékot ígér. Mindebből az következik, hogy azoknak a cégeknek, amelyek nem akarnak az átalakulási folyamat vesztesei közé tartozni, 2022-ben jelentős összegeket kell áldozniuk, a munkaerő át- és továbbképzésére.
2. Dübörög a zöld forradalom
Ma már evidencia, hogy a társadalom minden részének - egyénnek, szervezetnek, vállalkozásnak - tennie kell a fenntartható jövő érdekében. Tavaly elsősorban a zöld képességekről folyt a diskurzus, de nem sikerült átfogó választ adni arra a gyakorlati problémára, hogy miként lehet a szükséges áldozatokat igazságosan, mindenki számára elfogadható módon szétosztani. Különböző vállalások és elköteleződések születtek, de a megvalósíthatóság kérdése háttérbe szorult.
Idén el kell érni, hogy a jövőről folytatott gondolkodásban a társadalom és a környezet ne egymással harcban álló kategóriák legyenek, hanem egységet alkossanak. Nem kevésbé fontos az is, hogy amikor a klímaváltozás elleni harcról és az alkalmazkodáshoz szükséges beruházásokról esik szó, mindig az embert állítsuk a középpontba, hiszen rajta áll vagy bukik a zöld átalakulás sikere.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkaadóknak először is egy konzisztens tehetségkezelő stratégiát kell kialakítaniuk, ami számba veszi azokat a képességeket, amelyekre a cégeknek az elkövetkező kettő-öt évben szükségük lesz, ezután pedig neki kell látniuk, hogy felkészítsék dolgozóikat a várható változásokra.
3. Mindent megváltoztat a digitális átalakulás és a hibrid munkavégzés
A sikeres digitális átalakulási folyamatnak két fontos összetevője van: az egyik a cégek szakmai működését érinti, a másik a vállalati kultúrájukat. Minden iparág "okossá" válik, a digitális átalakulás hatásai alól egyetlen vállalkozás sem vonhatja ki magát. De nem elég beszélni a folyamatról: gondoskodni kell arról, hogy a változások valóban érvényre juthassanak. Az új technológiák, infrastruktúrák, eszközök kezeléséhez szükség van a megfelelő szakértelemmel rendelkező munkaerőre, a kompetenciák körének meghatározása pedig a vezetőkre vár. Ezen a téren komoly elmaradások mutatkoznak, derül ki a Gartner HR-vezetők körében készített felméréséből, amely szerint a megkérdezettek 68 százaléka nem rendelkezik a munka jövőjére vonatkozó stratégiával. Holott a dolgozók ezt nagyon is igényelnék: egy másik felmérésben, amelyet az Addeco Group készített, a megkérdezett munkavállalók 66 százaléka gondolta úgy, hogy állása megőrzéséhez feltétlenül bővítenie kell szakmai tudását, viszont csak 37 százalékuk érezte azt, hogy vállalata gondot fordít a szakképzésére, és támogatja szakmai előmenetelét.
2022-ben is tovább tart a munkavégzési formák átalakulása, és a folyamat menedzselése komoly kihívást jelent az irányítók számára.
Bár sok vezető még ma sincs teljesen kibékülve a hibrid renddel, a változás visszafordíthatatlan - berzenkedni ellene nem érdemes, a vezetői energiákat inkább a felmerülő problémák megoldására érdemes fordítani.
4. Egyre nehezebbé válik a jó munkaerő megtartása
A szemünk előtt zajlik az a hatalmas változás, amely teljesen átrendezi a vállalatok és munkavállalók viszonyát. 2021 a "nagy átértékelések" éve volt: a pandémia idején milliók készítettek számvetést arról, hogy mi az igazán fontos számukra az életükben és a munkájukban, és a cégek világszerte arra eszméltek, hogy az alkalmazottak tömegei hagyják ott őket. Évek óta először történt meg, hogy a munkavállalók kerültek fölénybe.
Ez a folyamat is közrejátszott abban, hogy hiánycikk lett a tehetség, a jó munkaerő. A helyzet korábban sem volt rózsás, de a világjárvány minderre ráerősített, és elmélyítette a szakadékot a főnökök és a beosztottak között. Manapság világszerte egyre többen elégedetlenek pozíciójukkal és karrierkilátásaikkal, és hagyják faképnél régi munkahelyüket.
2022 a dolgozókról fog szólni: a vállalatoknak továbbképzésekkel kell támogatniuk karrierépítésüket, és rugalmas időbeosztással, hibrid munkavégzési formákkal kell vonzóbbá tenni számukra munkahelyüket.
Egészségesebb arányba kell kerülnie a munkának és a magánéletnek, ennek kialakítása azonban komoly empátiát igényel a vezetők részékről, akiknek a korábbiaknál jobban oda kell figyelniük a dolgozók igényeire.
5. Méltányosság és szociális gondoskodás a munkahelyeken
A világjárvány lecsengésével az elfogadás, az egyenlőség és a méltányosság szempontjai kiemelt fontosságot kapnak. Minden dolgozó más, és a főnököknek testre szabottan kell biztosítaniuk számukra azokat az erőforrásokat és lehetőségeket, amelyek nélkülözhetetlenek a jó teljesítmény eléréséhez. Fontos, hogy pontosan értsük a különbséget az egyenlőség és méltányosság között. Az egyenlőség pusztán annyit jelent, hogy mindenki ugyanolyan erőforrásokhoz és lehetőségekhez jut, a méltányosság viszont ennél differenciáltabb kategória, mert azt is figyelembe veszi, hogy mindenki máshonnan indul, és eltérőek az igényei.
Kiemelten igaz ez a nőkre, akik a világjárvány idején a terhek oroszlánrészét cipelték: gondoskodtak a családról, ápolták a betegeket, tanultak az online oktatásba kényszerült gyerekekkel, és mindez megroppantotta karrierívüket. Az ILO (International Labour Organization) friss felmérések szerint a COVID-válságot követően kevesebb nő fog visszaállni a munkába, mint férfi, és a visszatérők az átlagosnál is nagyobb odafigyelést igényelnek a vállalati vezetők részéről.
Végül fontos, hogy a vezetők az elfogadás és a méltányosság elvét szem előtt tartva kezelni tudják a távmunkások és az irodákban dolgozók közötti különbségeket: kiegyenlítsék az előnyöket-hátrányokat, és elsimítsák azokat a konfliktusokat, amelyek a két csoport között óhatatlanul előfordulnak.
6. Átláthatóság és elszámoltathatóság
2022 az elszámoltathatóság éve lesz. A nagyvállalatok megítélését (és piaci értékét) alapvetően befolyásolja, hogy mennyire játszanak nyílt lapokkal, valóra váltják-e ígéreteiket és teljesítik-e vállalásaikat. A COVID-válság ebből a szempontból is új helyzetet teremtett: felrázta a világot, és megnövelte az elszámoltathatóság iránti igényt. A megváltozott körülmények között csak azok a cégek boldogulhatnak, amelyek ezt megértik, és a konzekvenciákat képesek érvényesíteni saját működésükben.
