A dolog úgy esett, hogy felszólíttattam: bizonyos dobozokról döntsem el, kellenek-e még, mert ha nem, kukába velük, hiszen csak foglalják a helyet, ami ugye korlátos egy lakásban. Azok a valamik a felszólító számára értéktelennek tűntek.
Külső adattárolók azok a bizonyos dobozok, amelyekre a legkülönbözőbb időkben mentettem kisebb-nagyobb rendszerességgel az éppen aktuális számítógépem tartalmát, archiváltam videófájljaimat. Szabad otthoni tárolókapacitásaim akkor kezdtek el vészesen fogyni, amikor - életem egy felgyorsult szakaszában - kétévente váltottam munkahelyet és gépet, de legfőképpen akkor, amikor az analóg videókamerámat lecseréltem digitálisra.
Később újabb vészes fogyási jelenséggel kellett szembesülnöm: akkor, amikor áttértem a HD minőségű mozgóképrögzítésre. A legfrissebb külső meghajtóm 2 terabájtnyi kapacitással rendelkezik, s egyelőre úgy fest, hogy lazán elfér majd rajta az összes eddig megvágott mozgókép és még a snittek halma is - elteszek minden fájlt, hogy ha majd valaki újravágná a műveket, legyen miből. És úgy számolom, jut majd hely még a gépmentések archiválására is.
Érdekes időutazás volt a múltból napjainkig, amikor szemrevételeztem kivénhedt, de még pörgő tárolóimat. A méretük és a működésükkel járó zajszint a jelenhez közeledve csökken, miközben a tárolóképességük növekszik. Most, hogy pályafutásuk a végéhez közeledik, tartalmukat át kell mentenem az új eszközre, ami hosszú órákon át tartó művelet. Az öreg merevlemezekről az adatok átírása lapzártánkkor még nem fejeződött be, viszont a legutóbbi átmásoláskor arra használtam az időt, hogy kiderítsem, a tárolás milyen jövő előtt áll a nagyoknál - a vállalatok, intézmények világában.
Az adatoknál tovább azonban nem jutottam. Minél többet olvastam a tárolás újabb és újabb trendjeiről, annál több szempontot gyűjtöttem össze, amelyek alapján az adatok osztályozhatók, jellemezhetők.
Megmagyarázom.
Lehet például az adatokat feldolgozhatóságuk, feldolgozásuk módja alapján kategorizálni. Így lehetnek strukturáltak és nem strukturáltak. Lehet jellemezni az adatokat az informatikai rendszer rendes működése szempontjából is. Vannak olyan adatok, amelyek állandóan rendelkezésre kell, hogy álljanak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem helyes, ha ezek távol - a belső hálózaton kívülre - esnek a feldolgozást végző gépektől. És vannak olyan adatok, amelyekre a napi működéshez nincs szükség, ilyenek például a rendszeres biztonsági mentések, az archivált adatok.
Feldolgozhatóságuk és mozgathatóságuk szempontjából lényeges, hogy az adatok nagy volumenűek-e vagy sem. A jelenlegi távközlési infrastruktúrákat ismerve az adatok egy nagyobb együttesének lehívása, átmozgatása távoli tárolóból a feldolgozás helyére a működést veszélyeztető időveszteséggel járhat.
A jogi szabályoknak és előírásoknak való megfelelés (compliance) szempontjából is tekinthetünk az adatokra. Lehetnek olyan előírások, amelyek meghatározzák, hogy bizonyos adatokat hol (ország, szövetségi rendszer) lehet, és hol nem lehet tárolni. Ugyancsak a jogi megfelelést szem előtt tartva az adatokat aszerint is osztályozhatjuk, hogy azokhoz kik és milyen esetben, milyen feltételeknek megfelelve férhetnek hozzá.
Mindebből számomra az következik, hogy vannak olyan rendszerarchitektúrát érintő kérdések, amelyekre az adatok előzetes és alapos elemzésével kezdve adhatjuk meg a helyes választ. Az adatokból és az adatoktól kiindulva juthatunk el például arra a következtetésre, hogy a saját tárolás és a felhős tárolás hibridje akkor helyes megoldás, ha a megfelelő adatoknak a megfelelő helyet választjuk a tárolási architektúrában.
Adós maradtam a tárolás jövőjének felvázolásával. Azt javaslom olvasóinknak, hogy ha informatikai vezetők, döntéshozók informatikát alkalmazó vállalatoknál, intézményeknél, jöjjenek el következő konferenciánkra, a StorageWorld 2016-ra: http://storageworld.computerworld.hu
